Csak futott a gyva,
nmaga ell, bele a vilgba,
Flt ha szeretett, mr annyiszor tvertk,
Nem volt egyedl, de mgsem gy szerettk,
Ha lehetsg lett volna, habozott
Tl sokat tervezett, mindig elbukott…
Nem tallta a helyt,
Kosz uralta lelkt,
Mindig tudta, hol hibzott,
Ha javtani akart, jra elbukott,
s akkor, ha lomba szenderlt,
Mg onnan is csak meneklt…
Mert azok a csalfa lmok,
Szebb teszik azt a vilgot,
Mert ott szerelem van, s nincs szenveds,
Onnan mg szrnybb az breds…
Az lmok most, megint jat hoznak,
j szerelmet, s fjdalmat okoznak…
s most megint fut a gyva,
A szerelem ell, egy msik vilgba,
A csaldstl s a szenvedstl fl,
Pedig lehet, hogy itt lenne a lehetsg,
De csak habozik, megint tl sok a tervezs,
Marad a knnyebb megolds, a menekls…
|