Egyszer régen, én is boldog voltam,
S egy tündértől szárnyakat kaptam,
szívem szerelemtől égett,
úgy szerettem mint mackó a mézet,

De a tündér lelépett,
Összetörte szívem, rajtam átnézett
hittem a szónak, megvakítottak álmaim,
de ő, elvette szárnyaim...

Szárnyak nélkül hogyan szálljak?
hogy járjak így, kedvében a világnak?
Csak egy bukott angyal, ez vagyok,
csak nevetnek rajtam, lenéznek a "nagyok"

De egy újabb tündér érkezik,
nem hiszem el, de létezik,
Szívemben a tűz, újra éghet?
Egy bukott angyal, szárnyak nélkül is repülhet?

Valami erőt ad, újra élek,
Újra merek hinni, újra érzek,
S ha rámpillantassz, egy hűvös hajnalon,
Talán újra angyal leszek, s szárnyim visszakapom...