Azért a mi csaptunkban mindig is volt csapatszellem… De még mekkora… Mi kollektívan csapatilag rúgtunk be… A lelátón… A mi meccsünk után… Serdülős koromban az volt a szokás, hogy a serdülő, meg az ifi csapat együtt utazott, és a serdülő játszott előbb, aztán az ifi… Baján voltunk… a Baja akkor veretlenül vezette a bajnokságot, nekünk pedig sikerült nyernünk 3-1re… Meccs után úgy éreztük, hogy ezt meg kell ünnepelni, így hát elmentünk a közeli boltba, és nem kis mennyiségű alkohollal tértünk vissza a lelátóra, hogy megtekintsük az ifimeccset… Azt a szurkolást amit ott műveltünk…Amikor odaértünk a lelátóra mindenkinek a kezében ott virított valamijen üveg, csak Sz. érkezett meg, látszólag üres kézzel, amit F. edző meg is jegyzett:

- Látjátok, végre egy normális ember!

- Igaza van F. Bá! - És azzal a lendülettel előrántott a belső zsebéből egy üveg pezsgőt, és el is fogyasztotta...

A meccsnek pedig közben vége lett...

Természetesen mindenkit belevittünk a rosszba, és velünk ivott mindkét edző, meg az egész ifibrigád hazafelé… Arra is emlékszem, hogy legalább 3szor álltunk meg, mert valakit mindig hívott a természet. Sosem felejtem el, amikor hazafelé, F-fel dalolászva vettük észre, hogy B. edző éppen alaposan a pohár, illetve az ötliteres kanna aljára néz, majd megszólal:

-         Én csak megkóstoltam…

Azt hiszem, életem egyik legjobb túrája volt…