Csak futott a gyva, 
nmaga ell, bele a vilgba, 
Flt ha szeretett, mr annyiszor tvertk, 
Nem volt egyedl, de mgsem gy szerettk, 
Ha lehetsg lett volna, habozott 
Tl sokat tervezett, mindig elbukott… 
  
Nem tallta a helyt, 
Kosz uralta lelkt, 
Mindig tudta, hol hibzott, 
Ha javtani akart, jra elbukott, 
s akkor, ha lomba szenderlt, 
Mg onnan is csak meneklt… 
  
Mert azok a csalfa lmok, 
Szebb teszik azt a vilgot, 
Mert ott szerelem van, s nincs szenveds, 
Onnan mg szrnybb az breds… 
Az lmok most, megint jat hoznak, 
j szerelmet, s fjdalmat okoznak… 
  
s most megint fut a gyva, 
A szerelem ell, egy msik vilgba, 
A csaldstl s a szenvedstl fl, 
Pedig lehet, hogy itt lenne a lehetsg, 
De csak habozik, megint tl sok a tervezs, 
Marad a knnyebb megolds, a menekls…  
   |