Ismét leszállt az este, de most fényt hozott, szememben láng égett, s a lélek bennem újra, erőre kapott.
Már nem kértem, hogy a hold karoljon, már nem kellett, hogy szellő símogasson, csak a te ajkad, mi oltotta szomjam, csak te voltál, kit féltve átkaroltam,
És újra éltem, csillagok fénye szikrázott a sötétségben. vagy szemeid okozták, hogy az este fényét, újra láttam? nem tudom, de melletted voltam, S el innen, már nem vágytam...
Már nem vártam, mikor a nap felkel, hiszen tudtam, akkor, nekem mennem kell... |