Sohasem hittem volna, hogy lehet ilyen

Egy balul elsült, végtelen szerelem,

Nem hittem, hogy nem tudok feledni,

Hogy lehet valakit, örökké szeretni,

Az árnyékod látom holdfényes éjszaka

A fülemben zeng, ajkaid szava,

Egy ölelés, egy szó,

Egy csók, s minden ami jó.

Mint egy kísértet, visszatér az este,

A homályban látszik, gyönyörű teste,

Miatta vesztem el, nem tudok szeretni,

A szívem egy darabját, el kellett temetni.

Miatta már csak félember vagyok,

Szeretet helyett, csak csalódást hagyok,

Már tudom, az álmok nem válnak valóra

Nélküle lassan telik el minden óra.

Majd ha egyszer, a szívem vissza kapom,

Újra szárnyalhatok, nélküle, szabadon,

Majd megtalál az új, valami más,

Ami után jöhet, az újabb csalódás.