Egyszer volt, hol nem volt... Volt egyszer egy ember, aki én voltam... És bulizni mentem, illetve mentem volna. Az egész ott kezdődött, hogy dolgoztam este 10ig, de ugye a party-t nem hagyhatom ki, így megbeszéltük G. vel, hogy ő megveszi az italt, és mielőtt bemennént a Sörház nevű szórakoztatóipari egységbe, majd betöltünk. Arra mondjuk nem számítottam, hogy G. a legócskáb patkányméreg típusú Whisky-t veszi. De azt vette. Amikor odaértem a többiek már javában fogyasztottak, így hát mi is elkezdtük inni, a WhiskyCólát. amiből két pohár megitalozása után, Whisky tisztán húzóra lett... Na ezt speciel nem kellett volna. Életemben nem rúgtam be még annyira, sem előtte, sem utánna. Röhögtem mindenen, nem tudtam járni. Persze én bulizni akarta, úgyhogy bementem SH-ba, csakhogy nem tudtam megállni a lábamon, leestem a lépcsőn, és faltól falig közlekedtem. Felmérve a helyzetet, úgy döntöttem, inkább haza megyek. el is indultam hazafelé, csakhogy kissé illuminált állapotban, minden utca ugyanolyan, meg beleestem minden bokorba is, szóval 20 perc helyett, másfél óra alatt sikerült hazaérnem. Legalábbis azt hittem. Bementem a kapun, fölmentem a harmadik emeletre, már nyitottam volna az ajtót, amikor valami furcsára lettem figyelmes. Az ajtón, nem az én nevem állt. Azt hittem rossz emeleten vagyok, pedig nem. Rossz házban voltam. kimentem, és rádöbbentem, hogy fogalmam sincsen hol vagyok. Szerencsémre 20 perc további bolyongás után hazaértem, most már jó helyre. Persze, azért a teljeskörű méregtelenítés itt sem maradt el, és mivel a szobámhoz a legközelebb a fürdőszoba van, egy az egyben belehánytam a fürdőkádba, amit utánna rögtön pucolhattam is ki, de ezt nem részletezem. Reggel mikor fölébredtem, elég meglepő kép tárult elém, mivel az ágyam tökéletesen meg volt vetve, én a földön aludtam, meztelenül, a ruháim pedig a lakás külömböző pontjain voltak szétszórva... A legnagyobbat akkor néztem, amikor megtaláltam a boxeremet a bejárati ajtó kilincsére akasztva... Pedig asszem egyedül jöttem haza... Vagy lehet, hogy mégsem? Mindegy... Egy biztos, az út tényleg veszélyes hazafelé...
|