Belenézek a kék tükörbe
Azt látom, hogy tűz van benne
Elmosódva, köd szállt agyamra
És nem látok át rajta
Ez az egész, egy olyan bizonytalan érzés,
Jobban fáj mint a belső vérzés
Olyan nehezemre esik a koordináció
És ha belegondolok, nem is olyan jó
Az hogy most itt vagyok
Kicsit lépni sem tudok
Ez miatt, nem is gondolkodok
Kicsit nehezemre esik
Hogy másoknak, nekik
Könnyebben megy az előre lépés
Nekem inkább egy hosszú lépést
Asszem egy nő miatt kezdtem el inni
De most már azt kezdem hinni,
Hogy mekkora barom
Voltam én akkor
És köd sem száll el
Sűrűbben takarja el
A valóságot, de majd ha tisztán látok
Akkor nem rinyálok
És majd gondolkodok is néha
Mielőtt, török a célra
De most én bizonytalan vagyok
Nem érzem azt amit tudok…
|